az albumról

Az egész úgy kezdődött, hogy Jan-chi a halálára készült, ezért ösztökélte a többieket, hogy rögzítsék már az egész aranyGaluska életművet, hogy ha Ő már nem lesz akkor is legyen valami nyoma annak, hogy volt. Ennek folyománya ként került sor a Galuska repertoár (több mint 55 dal) dob alapjainak a feljátszására. Majd telt múlt az idő, Jan-chi túl élte a halálát és gitárok felvétele pedig nem haladt. Míg egy nap FokHagyMa arra nem ébredt, hogy késztetést érez és gitárt ragadott és rögtön fel is játszott majd 20 dalt. Aztán egy kis idő elteltével a többi slágergyanús szerzeményt is ellátta a megfelelő, gitárból kicsikart hangokkal. Ekkor viszont már nem volt elégedett maradéktalanul a saját munkásságával és végig hallgatva az eddigi dalocskákat, önkényesen kiválasztott 17-et amit méltónak talált a folytatásra. Mivel Bagoly elég messze tartózkodott és a távollétében őt helyettesítő TK sem volt a közelben gyorsan a basszus sávot is rögzítette az éppen a keze ügyébe keveredett basszusgitár segítségével. Most már csak az ének és a vokálok voltak hátra, de már ekkor sejthető volt, hogy felejthetetlen remekmű fog születni. Mivel nem siettette senki a munkát és alapból elég lusta (de szép) emberekből áll a zenekar, így Tündér Béla Király csodás hangjának felvételéig újabb hónapok teltek el. De a végeredmény, azt hiszem ebben megegyezhetünk kárpótol mindenkit a várakozásért.